Dánia után
Azt hiszem mindenki aki olvassa ezt a bejegyzést meglepődik. (A többiek meg nem.)
Szóval, egy kis időre eltűntem a sarokról. Ez annak volt köszönhető, hogy nem volt netem - bár addíg se nagyon írtam. És most mivel itt ülök a net előtt és nincs jobb dolgom írok a Dániai utunkról. (Egy arcot várok, és majd ha megjön rakok 3 pontot az aktuális szöveg végére "befejezésként")
Kóruscsere program keretében indult egy Dán kórus vendéglátásával. Mivel ez jól sikerült szívesen láttak minket viszont. A viszontlátogatás szervezése évekig elhúzódott, így amikor jeleztük, hogy mennénk, a karnagy már nyugdíjba vonult. Ennek ellenére szívesen láttak minket. Szóval összeszerveztük és a kórus egy április huszonvalahányadikai kedden este elindult Dániába. Az ezt megelőző szombaton pedig egy kicsiny, lelkes 4 főből álló csapat megkezdte európai turnéját.
Az idő kellemesnek ígérkezett, és mivel úgysem mindennap megyünk Dániába, gondoltuk meghosszabbítjuk az utazást és benézünk Berlinbe és Koppenhágába mielőtt szerda este megérkeznénk AAlborgba a vendéglátóinkhoz. Nálam tanultabb - vagy legalábbis kevésbé antiszociális - társaim bőven be fognak számolni az úti élményeinkről, így én inkább arról írok, amiről jónak látok.
Négyen voltunk (blogosítva): risingsun, szpjotr,-m- (az örök hozzászóló) és én.
Zárójelben jegyzem meg, hogy ha lett volna ötödik ember is a kocsiban, meghülyültünk volna a helyszűke miatt.
A jó időt becsomagoltuk szombat reggel és vittük magunkkal végig Európán. Ez hasznosnak bizonyult, mert ha a helyi megszokott időjárásból kellett volna gazdálkodnunk, akkor gubbaszthattunk volna a zuhogó esőben. A helyiek állandóan csodálkoztak, hogy milyen szokatlanul jó idő van és hogy mennyire szerencsések vagyunk. Mi pedig meghagytuk őket a tudatlanságukban.
A főbb tanulságoktól most eltekintek, és inkább a hozzászólásokra hagyom a történet kibontakozását.
(Srácok remélem írtok, mert különben a nagy visszatérésem
kudarcba fullad!)



